KéSzüljetek!
2017. június 25. írta: Apavavalt

KéSzüljetek!

keszuljetek.jpg

Vigyázat! Érzékeny téma következik!

Nem is tudom hogy kezdjem. Ez már megint olyan terület, amibe minek szólok bele férfiként. Ráadásul csak feleslegesen ijesztgetek. Meg egyébként is. Mégis, azt érzem, hogy muszáj írnom erről.

Azt érzem ugyanis, hogy számos kisebb-nagyobb traumától meg tudnák magukat óvni a gyermeket váró párok, ha a szülésre magára is felkészülnének, nem csak a születés utáni életükre. Ezalatt pedig azt értem, hogy nem csak elképzelnék, hogy miként szeretnék, hanem annak is utánajárnának, hogy ez igazából megvalósítható-e. Ott és akkor, úgy, és nekik. Azzal az orvossal. Vagy az lesz a vége, hogy bár nagyon támogató mindenki mindenben, épp az ő esetükben sajnos nem lehet máshogyan megoldani, szükség van a programozott császárra.

Nagy kérdés persze az, hogy a kismama hogyan viszonyul a császárhoz. Mert ha nem tartja érdekesnek a szülés mikéntjét, netán kifejezetten szeretne császárt (akármilyen okból), akkor Magyarországon jó eséllyel megkapja amit keres. Fontosnak tartom leszögezni, hogy jómagam nem általában vagyok a császármetszés ellen, hanem leginkább amellett vagyok, hogy a nőknek lehetőségük legyen úgy világra hozni a gyermeküket ahogyan szeretnék (ezáltal persze az indokolatlan és elkerülhető beavatkozásokat például ellenzem).

Ha viszont természetes úton szeretne szülni, a számára és a gyermek számára legmegfelelőbb módon (amit bizony, ő tud leginkább, és alighanem csak vajúdás közben fog rájönni, hogy milyen is az), akkor abban bizony nem elég reménykedni. Nem elég elképzelni és hinni, azért kemény köröket kell futni. Készülni kell.

Az a furcsa helyzet van,hogy jelenleg Magyarországon minél inkább felkészülsz arra, hogy háborítatlan szülésed legyen, annál inkább megtudod, mennyire kicsi az esélyed rá. Ez azonban szerintem nem ok arra, hogy attól a kis esélytől is elzárja magát az ember.

Informálódni tehát fontos, ugyanakkor persze piszok nehéz is. Az interneten legalább annyi dezinformáció mint hasznos dolog van, a saját szüléséről pedig senki nem tud könyvet elolvasni előre. Talán a legjobb amit tehetünk, hogy minél szélesebb körben beszélünk olyanokkal, akik rendelkeznek tapasztalattal a gyerekszületés terén. Akár szakmailag akár emberileg.

A múlt héten például alkalmam volt részt venni a Születés Hete Debrecen programsorozat szombati napján. Hétvége lévén arra számítottam, hogy teltház lesz, hiszen ha valamikor, akkor szombaton igazán ráérnek az emberek. Mind a meghívott vendégek, mind az érintett témák (úgy érzem,) abszolút indokolták (volna) a hatalmas érdeklődést.

Ehhez képest két nagyon meglepő dolgot tapasztaltam.

Az egyik, hogy nagyok kevesen voltak/voltunk. Mint a szervezőktől megtudtam, egész héten gyér volt az érdeklődés, nagyjából csak a szülőszoba látogatásra jött össze nagyobb jelenlét. Arra a programra, ami csak amolyan alapnak volt ott, hiszen nem kell hozzá egy Születés Hete, a szülőszobák egyeztetést követően látogathatóak.

A másik, hogy akik eljöttek, azok is jellemzően nem “elsőgyerekesek" voltak. Túl voltak már egy (bármilyen okból) szuboptimális szülésélményen, és szeretnék a következőt jobban.

Nem illendő dolog leendő kismamáknak mesélni arról, hogy milyen protokolláris, bürokratikus akadályok is kerülhetnek közéjük és a megálmodott szülésük közé. Nem is akarják hallani (mi sem akartuk). Mégis úgy gondolom, egy hasonló rendezvényre minden anya -és apajelöltnek el kéne látogatni, ha lehet, még az első szülés előtt, ha másért nem, hát azért, hogy a jogaikkal és lehetőségeikkel tisztában legyenek, ha esetleg mégiscsak találkoznának ezekkel az akadályokkal.

Esküvő kiállításra nagyjából minden menyasszony elmegy, hiszen élete nagy napja nem lehet más, csak tökéletes. Tehát készülnek, utánajárnak, válogatnak, versenyeztetnek. A végén pedig a lehetőségekhez képest legjobb, informált döntést hozzák meg. A gyermekszületés úgy gondolom, legalább ekkora jelentőséggel bíró nap. Számomra pedig a császár egy kicsit olyan, mintha az esküvődön az anyakönyvvezető udvariasan megkérne, hogy fáradj a násznép közé, kimondaná helyetted a boldogító igent, és végigbulizná a lagzidat, miközben persze a házasság a tied, érvényes meg minden. Valami mintha mégsem stimmelne.

Ha pedig már volt egy császárod, és szeretnél mégis természetes úton szülni, nos…

”This is VBAC!”

A bejegyzés trackback címe:

https://apavavalt.blog.hu/api/trackback/id/tr8712620429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása