Táskalandok
2017. szeptember 01. írta: Apavavalt

Táskalandok

img_20170826_133318.jpg

Szűkebb környezetem számára köztudott, hogy kifejezetten hadilábon állok a női táskákkal. Konkrétan inkább viszem meglepően nagy távokra is a táskát a tulajdonosához, mintsem megpróbáljak megkeresni benne bármit. Ezért is volt érdekes kihívás számomra az új, Liliputi Nawaho Mama Táska kipróbálása.

Nyilván nem magamtól jutott eszembe, hogy „Holnaptól pedig pelenkázótáskával fogok munkába járni!” Van az úgy, hogy az ember furcsa emaileket kap. Olyan is van néha, hogy ezek egyike Mama Táska tesztelésre kéri fel. Aztán persze az is megesik, hogy az ember erre pasi létére igent mond. Biztos mindenkivel előfordult már… :D

A tesztnap reggelén még volt bennem némi kétely, bevallom. Anyukámnak nem is mertem mesélni a projektről. Mama Táska. Papa teszter. Érzem én is az ellentmondást, de hát vagyok olyan lökött, hogy bevállaltam…

A három viselési opció (válltáska, oldaltáska, hátizsák) közül kettőt gyorsan kizártam, maximumra állítottam a hosszúpántot és már kanyarintottam is magamra az új oldaltáskámat.

img-20170827-wa0038.jpg

A belépőkártyám ment az egyik zsebbe, a lakáskulcs a másikba...A harmadikba a fülhallgató került, a negyedikbe pedig a napszemüvegem. A táskám jellemző tartalmának ⅔-a már el is volt helyezve, és még csak a külső zsebeket használtam. Az ötből csak négyet...az ötödiket csak egy hét elteltével találtam meg.

A pénztárcám bekerült a külön kicsatolható pénztárcatartó zsebbe. Erről később megtudtam, hogy amúgy pelenkazsák. :) Jegyzetfüzet középre, tollak egy belső zsebbe, táncolni is bőven maradt hely. Ha éppen főzőcskézősben lennénk, simán belefért volna még az ebédem is. Sőt, a rendszeresen hordott táskámmal ellentétben, ide akár ki is borulhatott volna, úgyis vízálló a belseje. Szerencsére ezt nem teszteltem.

Tetszett ugyan, hogy minden cuccomnak külön kis helye volt a táskán belül (némi rutinra szert téve már izommemóriából vettem elő a dolgokat), de egy kissé lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem használom ki a teljes kapacitását.

Jelentkeztem hát a hétvégi családi programhoz málhás csacsinak. Pelenkák? Nem gond! Hordozó? Jöhet! Mesekönyv, plüssállat, csereruha, popsitörlő, almalé...jöhet minden! Két gyerek cuccaival azért megtelt a kicsike, de azért lássuk be, két gyermek cuccait átlátható és praktikusan hozzáférhető módon egyetlen táskába sűríteni nem mindenki tudja. Plusz nem is mindegyik táskába lehet.

img_20170826_133516.jpg

Gyerekekkel és feleséggel a képben már nem is érződött furcsának, sőt, kategóriákat vert az átlag női táskákra, amik időről időre szintén az én vállamon kötnek ki, ha úgy hozza a családi szükség.

Összességében tehát azt kell mondjam, váratlanul nagy egymásra találás lett ebből a bohóckodásnak indult kalandból. Eredetileg egy naposra terveztem csak, de elárulom, hogy már két hete nagyon jóban vagyunk. Az volt ugyanis a tervem, hogy addig hordom, amíg valaki nem szól, hogy “Te, Ádám, ez nem egy női táska?” (már a válaszom is megvolt, miszerint: “Köszönöm az észrevételt, de ez egy pelenkázótáska! - ezt követően pókerarc) Ez mind a mai napig várat magára, ellenben több dicsértetet is kaptam már. Bár a bordó nem igazán az én színem… :)

Remélem a sorozat következő darabja a robotos lesz! Jól menne a hordozómhoz…. ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://apavavalt.blog.hu/api/trackback/id/tr7712795820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása