Ki hozza?
2015. december 06. írta: Apavavalt

Ki hozza?

kihozza2.jpg

Figyelem! Spoilerveszély! A mai, “Mikulás-napi poszt” előtt szeretnék megkérni mindenkit, hogy a témában létezés terén érintetteket biztonságos távolságba menekítsék a monitortól!

 

Megvolt? Szuper!

 

Szóval most, hogy így egymás között vagyunk, ismerjük szépen be, hogy a Mikulás nem létezik. Sem a húsvéti nyuszi. A Jézuskáról megoszlanak a vélemények, de abban szerintem mind egyetértünk, hogy azért karácsonykor az ajándékot nem ő teszi a fa alá. Sem az angyalok.

Mi emberek sok mindent ünneplünk. Ünnepeljük magunkat, egymást, hajdanvolt és kitalált alakokat. Az ünnepek egy részének saját mitológiája van, egy vizuálisan jól megjeleníthető (és ezáltal eladható) főhőssel a középpontban, aki érdemeik szerint ajándékokat osztogat az embereknek. A nyugati kutúrkörben a legnagyobb játékosok e téren a Húsvéti Nyúl, a Mikulás és a Jézuska. Őket a nemkeresztények sem tudják megkerülni, személyükben hordozzák az ünnepet. A hozzájuk rendelt ünnepek maguk pedig olyannyira részei a kultúrkörünknek, hogy mára majdnem vallássemlegesek (is) lettek.  

Talán éppen ebből fakad a #kihozza problémakör maga is. Hiszen a vallás távozásával távozik a megkérdőjelezhetetlenség is, és marad a szubjektivitás, a kihogyangondolja. Gyerekkoromban (kellemetlenül) sokáig nem értettem, hogy hogyan van az, hogy a Mikulás nálunk December 6-án hozza az ajándékot, az USA-ban pedig karácsonykor. (Végül a repülő rénszarvasokat gondosan ignorálva arra jutottam, hogy sokáig tart neki, mire tőlünk odaér.) Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor szembesülünk a ténnyel, hogy a joviális pocakos szakállas bácsi  (illetve tojásrakó varázsrágcsáló, kinek mikor, ugye…) helyett, akit meg akartunk lesni, “csak” a szüleink osonnak be a gyerekszobába. Onnan kezdve már csak a mi jóindulatunkon múlik mikor leplezzük le az imposztorokat”. Később remélhetőleg mindannyiunk életében eljön az a pillanat is amikor immár az imposztorok szerepében arról kell döntenünk, mihez kezdjünk a #kihozza kérdéssel.

Hazudunk a sarjnak, ha tápláljuk a csapból is folyó mítoszt, vagy csak őrizzük a varázslatot? Őszinteséggel fejlesztjük a személyiségét, ha eláruljuk, hogy mi folyik a színfalak mögött vagy megöljük az ünnepet? Megpróbáljunk lavírozni a kettő között azzal, hogy “a Mikulás (/Nyuszi/Jézuska/Lebegő Spagettiszörny/stb…a nemkívánt törlendő) most éppen nem ér rá mert sok dolga van, ezért minket kért meg, hogy segítsünk neki? Melyik “az a gyerek” legyen a sarj? Az, aki már 3 évesen elmondja a többieknek, hogy a Mikulás vagy nem létezik vagy klónhadserge van, vagy az, amelyik 15 évesen is fanatikusan csizmát suvickol 5-én este?

Ráadásul mihez kezdünk az olyan ünnepekkel amiket nem tartunk, de a gyermek találkozik vele? Ha valamelyik kis pajtása nem kap karácsonyra ajándékot, de hanukára például igen. Vagy két héttel később tartja a karácsonyt. Vagy kwanzaat tart, idul fitrit, netalántán mindenkit összezavarva ő ad ajándékot másoknak vészák alkalmából? A világ sokszínű, érdekes és változatos, és én azt szeretném, ha Boró ilyennek ismerné és szeretné meg. De mégis, mi indokolja, hogy egyes ünnepeket tartunk, másokat pedig nem?

Nehéz kérdések, és mint általában, most sem állítom, hogy nálam lenne a tökéletes válasz rájuk. Ráadásul még Anyával sem vagyunk teljesen egy platformon a témában, bár szerencsére azért a főbb pontokban egyetértés van.

Valahol a mesék, mítoszok szintjén képzelem én el az ideális adagot az ünnepi varázslatból. Fontosabb számomra, hogy a család együtt legyen, együtt készüljön mint az, hogy minden tökéletes legyen. Kicsit olyan ez a fejemben, mint a szerepjáték, amit akármilyen komolyan veszünk, tudjuk róla, hogy nem igazi, de azért jól esik eljátszani. Belefér az ellentmondás, a kikacsintás, lebukni pedig nem lehet, mert játszunk.

Szeretném, ha Boró megismerné az ünnepekhez tartozó történeteket, de soha nem fogom megkérdőjelezhetetlen tényként elétárni egyiket sem. Készülni fogok mindegyikre meglepetésajándékokkal, de reményeim szerint saját gyártású ajándékok is fognak szerepelni a repertoárban. Olyanok, amiket a csajszibarackkal közösen készítünk el. A közelgő karácsonyt például hozva, terveim szerint advent közben megnézegetünk minden szembejövő betlehemest, beszélgetünk róla, majd az ünnep elérkeztével együtt fogunk (együtt kiválasztott, és cserepes) fát és lakást díszíteni karácsonyi zenére , aztán ha lement a nap sétálunk egyet valami szépen kivilágított karácsonyi utcán. A varázslat valamikor ezek során a séták során fog megtörténni, hogy hogyan az csak szervezési kérdés.

Amikor pedig felmerül a kérdés, hogy hogyan került a fa alá az ajándék, az egyik leghétköznapibb  kérdést fogom feltenni az ünnep érdekében: “Te mit gondolsz?”.

A bejegyzés trackback címe:

https://apavavalt.blog.hu/api/trackback/id/tr728144526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.