Szia Nóri!
2016. november 13. írta: Apavavalt

Szia Nóri!

szianori.jpg

Szia Nóri!

Nem ismerjük egymást, de fontosnak tartom azzal kezdeni, hogy gratuláljak mindahhoz, amit a “Gyerünk Anyukám” branddel létrehoztál. Szerintem elképesztően fontos dolgot csináltok, nagyon jól, mi magunk is tornáztunk már veletek, és a többesszám bizony megalapozott, nem kiterjesztés. A lényeg most azonban nem ez, hanem hogy a közösségi médiában sokan figyelnek arra, amit mondasz.

Éppen ezért tapasztalom szomorúan, amikor “apaoltogató” poszt jön szembe velem az oldalon. Időről időre megesik ez bármelyik “anyás” oldalon, de mivel a legutóbbi csipkelődős jótanáccsal tulajdonképpen “megszólítottál” (Szia Édesapa), gondoltam Neked írok vissza. Persze ki kell ereszteni a gőzt, ráadásul ugye apa valószínűleg kevés olvassa ezeket az oldalakat, tehát van egy ilyen “csajok egymás közt” hangulat, lehet kibeszélni a pasikat, és hát lássuk be többségünk messze még a tökéletességtől, lám, még Mr. Pittel is vannak bajok (...vagy nincsenek, ez még tisztázásra vár). Viszont az ilyen posztok sokat árthatnak annak a trendnek ami szerencsére felénk is kezd elterjedni, és amiért közvetlenül vagy közvetve egyre többen “dolgozunk” a közösségi médiában (is). A te célod egy egészséges testkultúra és önbizalom erősítése az anyák körében, a miénk a modern apatípus bemutatása, népszerűsítése, természetessé tétele.

Azé az apáé akinek nem is kell megírni, hogy figyeljen a társára, mert ezt (továbbra is) természetesnek tartja. Aki maga is igényli a beszélgetéseket, mert őszintén tudni akarja mi történt, amíg távol volt, miben tudhat segíteni, miről maradt esetleg le.

Aki a munkából hazaérve megkérdezi, hogy a vacsorát főzze-e vagy a gyermekkel játsszon, mivel segít pihenni jobban. Aki fürdetés, altatás után elmosogat, rendet rak.

Aki felkel éjszaka, hogy segítsen. Megkeresi. Behozza. Kiviszi. Lecseréli. Áthúzza. Dúdol, ringat. Mégegyszer. Megint.

Aki legalább hétvégén reggel, amikor megteheti, átcsábítja a porontyot a nappaliba vonatot építeni, hadd aludjon anya egy kicsit még. Aki rendszeresen viszi el egyedül programokra, vagy csak simán játszótérre a gyerek(ek)et. Nem azért, hogy lehetőséget biztosítson az anyának pihenni/kikapcsolódni (bár nyilván ez pozitív mellékhatás), hanem mert ő maga igényli ezt.

Akinek azért elég jó képe van arról, hogyan telnek az órák nélküle, éppen ezért pontosan látja és tudja, hogy mekkora baromság a “te úgyis otthon vagy a gyerekkel”.

Aki nem “bumfordi”, hanem őszintén igyekszik otthon is helytállni a munkahely mellett, és csak egy kis bizalmat szeretne. Legalább a “csajtól akit szeret”, ha már az idősebb hölgyek alkalmatlannak tartják a gyerekkel való foglalkozásra.

Azé, aki nem szeretne előjogokat. Akit nem kell óvni a gyerektől, de azt sem szeretné, hogy  a gyerekét óvják tőle. Aki szeretne a konvenciók által felépített “nőfalon” átjutva a pelenkázóasztalhoz jutni, de akinek nagy szüksége van arra, hogy az anya kinyújtsa felé a kezét és bevonja. Mert a “anyákanyósoknagynénik” tömegében apának sokszor alkalmat sem hagynak pelenkát cserélni, aztán a szemére vetik, hogy nem teszi. Az, ami “alkotó pihen” attitűdnek tűnik sokszor fakad abból, hogy már a terhességtől kezdve a társadalom számára az apa kikerül a képből. Nem kérdezik, nem gratulálnak. Hiszen rajta nem látszik. A férfiközösség például tradicionálisan egy nagy tivornyát (lásd még: tejfakasztó) tud felmutatni, néhány “szépvoltb*zmeg” kíséretében, majd elvonul másnapolni. Remélhetőleg ez lassan, de biztosan megváltozik majd, ahogy egyre többen leszünk a fenti apatípusba valók.

Sokan álltunk a konvenciókat meghaladva a szimbolikus pelenkázóasztal mellé ( szimbolikus, mert jól tudjuk, hogy álldogállhatunk ott, pelenkázás például a legritkább esetben fog ott történni). :) Abban, hogy minél többen legyünk, fontos természetesen az anyák segítsége, hozzáállása is. Az anyáké, akik fáradtak, sokszor magányosak, akik vélt vagy valós külső és/vagy belső elvárások között örlődnek. Nem hiszem, hogy arra lenne szükségük, hogy a társuk ellen hergeljék őket. Ebben kérném a segítséged/segítségeteket. Sajnos “Gézák” mindig voltak, és mindig is lesznek, közös célunk, hogy egyre kevesebben legyenek.Viszont minél kevésbé erősítitek az Apa=Géza vonalat, annál könnyebb lesz Jucinak is.

Mert akit “Gézaként” kezelnek, az idővel maga is “Gézává válik”.

A bejegyzés trackback címe:

https://apavavalt.blog.hu/api/trackback/id/tr411958907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.