Hova tűnt egy év?
2018. július 22. írta: Apavavalt

Hova tűnt egy év?

hovatuntegyev.jpgBevallom, ez az egy év úgy tűnt el, hogy észre se vettem. Ha teljesen őszinte vagyok, egy kicsit még mindig úgy érzem, hogy valaki valamit félreszámolt, és/vagy viccel, és mindjárt előugrik a műsorvezető vicces parókában és egy üveg pezsgővel, hogy “átverééééés”.

Pedig arról igazán nincs szó, hogy ne figyeltem volna oda. Igyekeztem minden egyes pillanatot megélni, bevésni, örökre eltenni. De olyan hülyén van felépítve ez ez emberi agy, hogy sajna nem tud mindig mindenre emlékezni. Sőt, pofátlanul szelektál, nagyon sokszor nagyon kedves emlékeket, mert nem értékeli releváns információnak. Talán egy nap majd lehetséges lesz mindenre emlékezni, talán te már válogathatsz majd a törlendő emlékek közt.

Messze mentem.  Szóval, bár jóval kevesebbre, mint szeretnék, de azért pár dologra emlékszem ám az első évedből.

Emlékszem a napra amiről azt hittük eseménytelen lesz, és nem lett az. Az ég színére ahogy a nappali ablakból látszott amikor kiderült, h indulunk. Boró és Anya utolsó “egyszemlányom” ölelésére, az ajándékra amiért még gyorsan elrohantunk a nevedben a nővérednek (és aminél szerencsére Te sokkal jobban érdekelted).

Emlékszem, mennyire drukkoltam titokban, hogy éjfélig bent maradj, mert annyira tetszett a gondolat, hogy “oroszlán” leszel, és majd “mantikór duó”-ként hivatkozom rátok a blogon. Arra is emlékszem mennyire udvariasan igyekeztem ezt magamban tartatni, és ismételgettem Anya után, hogy “érkezik amikor jónak látja”. Igazából Ti Anyával végig tudtátok, hogy te egy sellőlány vagy. Az is lehet, hogy inkább Ti voltatok velem udvariasak?

Nagyon emlékszem, hogy a Boró milyen sok szeretet és energiát fektetett bele abba a kockásfülű nyúlnak a kiválasztásába, amivel a megérkezésed örömére megajándékozott. Amiről a beceneved is kaptad.

Emlékszem, hogy amikor elkezdett érdekelni a világ, nem lehetett máshogy A-ból B-be vinni, csak ölbenfogva, kifelé fordítva, hogy mindenkire rámosolyoghass

Emlékszem amikor két egymást követő héten megállás nélkül “böbebabáztál”, majd “laulauráztál” nyelvfejlődés címszó alatt.

Emlékszem mennyire megijedtem, amikor játék közben hátrafordultam, hogy Anyával váltsak egy szót, és mire visszafordultam, te már felmásztál a gyerekhintaszékre, és vidáman ringattad magad.

Emlékszem egy másik, komolyabb riadalomra is. Amikor szülőségünkorán először kellett berohannunk egy gyerekünkkel a kórházba az éjszaka közepén. Aztán az egész sztori valahogy hihetetlenül Fülünyulas lett mire beértünk, mert ott már nem is köhögtél, midnenkivel barátkoztál, és másnap, amikor egy egész évfolyamnyi orvostanhallgató vizsgálgatott, te nem megijedtél, hanem vidáman vigyorogva próbáltad megszerezni a nyakláncokat és sztetoszkópokat, mint aki csak játszóházba jött.

Emlékszem mennyiszer rácsodálkoztam, mennyire hasonlítotok a Boróval, és vagytok ugyanakkor elképesztően különbözőek. Emlékszem, mennyire csodás volt látni amikor először játszottatok együtt. Lenyűgöző mennyi mindent tanulsz meg tőle. Nem sok mindenkit ismerek, aki még egy éves se volt és egyedül tudott csúszdázni. Pláne úgy, hogy előbb tanult meg menetiránnyal szembe felmászni a csúszdán, mint járni.

Emlékszem az első lépéseidre, nem is olyan régről az állatkertből. Azóta sem sikerült felvenni ahogy néha lépegetsz, pedig próbáltuk. De te egyszerűen túl elfoglalt vagy, nem érsz rá a kamerának sétálgatni. :)

Emlékszem, milyen lelkesen berregve kezdtél vezetni. Előbb a nagyi kocsiját, majd a miénket, a piros kis házi bringádat vagy a játszótéri faautót, vagy bármit, aminek kormánya, kereke van.

Azt hiszem ilyen, és ezekhez hasonló pillanatokkal szállt el ez az egy év. Mondjuk így, hogy felsoroltam párat sem tűnik hihetőbbnek, viszont egy igazán varázslatos utazás első szakasza rajzolódott ki a fejemben. Köszönöm, hogy minket választottál, hogy veled tartsunk.

Boldog születésnapot legkisebb nagylányom! Legyen mindig nálad egy mosoly, legyél főkolompostársa a testvérednek, fordulj bizalommal és barátsággal az emberek felé, maradj szelíden tántoríthatatlan a céljaid elérésében, tudd mit akarsz, és ne félj elmondani. Ahogy ennek az első évnek a során is tetted.

A bejegyzés trackback címe:

https://apavavalt.blog.hu/api/trackback/id/tr6914129225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.