Prucsi (melléknév, a prucsila önállósult alakja: jelentése nemjó,kellemetlen, antipatikus).
Csak egy példa a családi szótárból amit óhatatlanul tovább fogok adni Borónak. Sok ilyen van még, nem írok szótárat, de maradjunk annyiban, hogy nem egyszer fognak visszakérdezni, hogy “Ne haragudj, mit mondtál az előbb?...Ésazmi?” Én is megkapom ezeket, Anya is megkapja, de mi szeretjük a lökött kis nyelvünket. Természetes és magától értetődő.

Mint az, hogy Boró egyik első mesekönyve a Szutyejev-féle “Vidám Mesék” volt. t
Tudjátok, a sárga-kék. Kitörölhetetlenül tartozik hozzá egy gyerekszoba képéhez. nekem is ott volt a polcomon, és bár az a példány már nincs meg, szereztem újat. Sok ilyen könyv van ami gyermekkori emlékként megmaradt bennem, és bár mesére egyre sem emlékszem belőlük, de ott a helyük a polcon. Voltak például azok a dizni könyveim amikben az egészestés mesékből voltak kockák kivágva, és úgy volt elmesélve a történet (a címüket sajnos nem tudom), vagy a “Minden Napra egy Mese”, vagy Vackor. Anyának ilyen a “Hangok/Hangszerek Csodálatos Világa” és a "Tündériskola" (mit hajtottam mire találtam példányt ezekből te jó ég…).

Ha már mese, akkor diavetítés. Hogyénazthogyszerettem! Ablak besötétít, villany le, lepedő a szekrényre, könyvek a projektor alá, aztán hajrá. Ali Baba, Vuk, miegymás, túlmelegedésig. Fény felé tartani a filmeket projektor nélkül, játszani a színes dobozaikkal, ezekből a bulikból nem hagyhatom ki a sarjat semmi szín alatt.

A magyar mesefilmgyártás (szubjektív) aranykorszkának termékeivel is meg fogom ismertetni. A modern, csúnyára rajzolt rajzfilmeket majd a kortársain keresztül megismeri úgyis, tőlünk inkább Pom-Pom, Szaffi, Macskafogó, Mézgáék, Magyar Népmesék sorozat, Doktor Bubó, és hasonló kalsszikusok fognak érkezni. Meg Trombi és a Tűzmanó (máig tudom, milyen sorrendben és hogyan foglalja el a helyét a tűzoltóautón).

Szerencsés módon én elég sokat utaztam és kirándultam gyerekként. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni! A délnyugati határ mellett élve elég természetes volt, hogy átjártunk (akkor még) Jugoszláviába csavarogni, de többször tettünk látogatást Bécsben is, meg belföldön is sokfelé jártunk. Nem lettem nyughatatlan vándor, de a családi nyaralás, az “utazás szabadsága” meghatározó élmények voltak számomra, és azt szeretném, hogy Borónak is azok legyenek. Azt szeretném, ha természetes lenne neki az, hogy a világ bejárható, és megismerhető.

A szüleim rendszeresen leptek meg minket nyaraláskor/hétvégente reggelire friss péksüteménnyel és kakaóval. Ez valahogy olyan mélyen íródott belém, hogy gyermekkorom óta a szeretet és a gondoskodás egyik alappillérének tartom, gyakorlom is rendszeresen. Borónak is lesz benne bőven része, ahogy a pudingos edény/kanál alapos letakarításával történő pudingfogyasztás-maximalizálásban is. Legalábbis ott lesz, mint opció.

Nem kisgyermekkorban, de biztosan meg fogom ismertetni az X-Mennel, és pár, általunk különösen kedvelt animevel is. Ha az ember túllép a “mekkorakockaságezmár” körön (nekem könnyű, mert kocka vagyok), akkor kiderül, hogy bizony értékes és értelmes tanulságok vonhatóak le ezekből a történetekből is. Bár a ‪#‎geekzblog‬ alábbi cikkének (http://geekz.444.hu/2015/08/28/gk-100/) nem minden állításával értek egyet, egy mondatot kiemelnék, mert kifejezetten idevág:
“Akkoriban, porbafingóként, ezt persze még nem tudtam, de Claremont X-Menje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az embertársamat akkor is egyenrangúnak tekintsem, ha történetesen fekete, meleg, nő (úristen!), zsidó vagy kék a füle, röviden: más, mint én.”

Végtelenségig tudnám folytatni a sort. Szerencsés vagyok, mert a‪#‎mommynity‬ e heti témájával kapcsolatban akárhogy kerestem, nem találtam semmit, amit otthonról hoztam, és semmi esetre sem adnék tovább. Van viszont rengeteg pillanat, érzés, kép, amit ha szavakba önteni nem is tudok, átadni mindenképp megpróbálok majd. Köszönöm.