Ezen a héten kicsit csalok a #momminity írással, mert egy régebbi hashtaget fogok kibontani a #császárnők hetéről.
Bár a téma jellegénél fogva erősen női, megosztó és érzelmekkel telített,igyekszem a legnagyobb tisztelet hangján én is kifejteni a véleményemet a császármetszésről. Van egy olyan érzésem, hogy sok apa egyetért velem, és hátha együtt, mindenki a maga érintettjének elmesélve tudunk kicsit csökkenteni a témát körülvevő feszültségen.
Először is nem gondolom, hogy a gyermekszülés egy nő életének a csúcspontja lenne, aminél meghatározóbbat már soha többet nem csinál, ahonnan már csak lefele vezet az út. Nem vonom kétségbe a fontosságát, sőt. De úgy csinálni, mintha a sikeres természetes szülés lenne a legnagyobb dolog amit egy nő elérhet, szerintem egyszerre sértő és káros.
Aztán nem gondolom azt sem, hogy a szülés mikéntje valódi jelentőséggel bírna. A cél minden esetben az, hogy a gyermek épen, egészségesen jöjjön a világra, ahol szeretettel várják.
Sokan például nem is választják a császármetszést. Nekünk sem volt választásunk. Hónapokig készültünk a természetes, apás szülésre (nem volt kérdés, hogy bemegyek, az már inkább hogyan nem fogok elájulni a köldökzsinór elvágása helyett), tanfolyamra jártunk, szülőszobát nézegettünk, kórházat, szülésznőt választottunk. Épp csak ökröt nem áldoztunk de azt leginkább azért, mert nincs ökrünk. Aztán hirtelen egyszer csak nem volt kérdés. Vágtak. Szépen, precízen, de vágtak, mert orvosilag ez volt indokolt. Életem leghosszabb másodpercei az "Itt is van!" és Boró felsírása között teltek el. Eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy jobb lett volna-e máshogy.
Nem érzem, hogy Anya ettől kevésbé szült volna. Igazából amíg a Mommynityn nem olvastam erről, bennem fel sem merült, hogy ez másodrangú szülési mód lenne. Meg lettünk fosztva persze egy élménytől (jajj, hogy készültem rá, hogy rajzfilmszerűen roncsosra szorítsa a kezem és/vagy a fenébe elküldjön két szuszogás közt), de azt, hogy a császár miatt lustának vagy kiútkeresőnek titulálják Anyát, kikérem magunknak. Azt a túlpszichologizált baromságot meg, hogy a sarj egész életében másokra támaszkodni meg kiskaput keresni fog, pusztán azért mert császárral született egyenesen nevetségesnek tartom. Kábé akkora baromság, mint hogy a gyerek azonnal homoszexuális lesz csak azért mert kint volt egy Prideon.
Egy titkot viszont így, a végére elárulok. Minket, apákat leginkább az nyűgöz le, hogy szeretettel működő élő 3D nyomtatóként tulajdonképpen a semmiből a világra hoztok egy életet. Az, hogy ezt miként teszitek, igazából másodlagos.
