Nagy híve vagyok a szülői egyenjogúságnak, de be kell valljam, hogy az öltöztetés nem tartozik az erősségeim közé. Oltári szerencséje van a sarjnak, hogy Anya olyan, amilyen, és válogatottan válogatott összeállításokban pompáztatja a legszebb lányunkat. Én ugyanakkor őszinte elismeréssel adózom a stílusérzékének mind mikro-, mind makroszinten. Ez jelenleg a legkomolyabb hozzájárulásom a poronty ruhaideológiai neveléséhez.

Az is igaz persze, hogy legalább próbálkozom. A hétvégi összeállítások például a “Hagyd aludni a Mamát” mozgalom keretében jellemzően az én reszortomba tartoznak. Igyekszem ilyenkor felnőni a feladathoz (nyáron könnyebb dolgom volt, nem kellett mindenbe belekombinálni az unalmas bodykat), a csajszibarack pedig kiváló partner ebben. “Fashion Forward Boróka” bármit nagy magabiztossággal és széles mosollyal visel. Color blocking, pattern blocking, neki aztán igazán mindegy, csak legyünk túl ezen az egész öltöztetés dolgon, mert ő egyáltalán nem ér rá, egy csomó könyvet kell még kipakolnia a helyéről, mert tegnap óta valahogy visszamásztak.

Borónak tehát egyelőre még mindegy mi van rajta. Illetve majdnem. A minap ugyanis az történt, hogy magához vett egy zoknit miközben a szettjét válogattam, és határozott véleménnyilvánítással (pontosabban azok sorozatával) el is érte, hogy azt adjam rá ahelyett, amit kinéztem. A jelenetben nyilván fontosabb volt az akarat megjelenítése mint a konkrét stílusválasztás, de talán így kezdődik.

Mindenesetre mi próbáljuk kiélvezni az időt amíg eldönthetjük mibe bújjon. A kislányostól a csajosig széles a paletta, és be is járjuk. Nincs mit tenni, lányruhából nagy a választék (szerencsére még úgy is, ha a habosbabos rózsaszín szetteket kizárjuk), és olyan rövid ideig hordja csak az ember lánya a ruhákat. De tényleg. Az egyik héten megveszed, a következőn még éppen jó, két hét múlva kinőtte. Nagyon nehéz megszokni, hogy a kedvenc darabjaid ilyen rövid időt kapnak a porondon. Pláne, hogy a “csajos” vonalra azért kicsit nehezebb darabokat találni, és mivel általában külföldről rendeljünk, azzal is sakkozni kell, hogy mire ideér a ruha, pont akkorra legyen jó. Nem kis szervezés, tervezés, de bőven megéri. Mi is olvadozunk a csinos sarj láttán, és ő is végtelenül boldog amikor megdícsérjük az aktuális hacukát. Szeret csinos lenni, ez egyértelmű.

Aztán van még egy egészen frissen felfedezett területe a divatozásnak. A pelenkák. Anya nyilván nem értene egyet azzal az állításommal, miszerint elég mosható pelenkánk van, de annyi mindenesetre már van, hogy saját készletből dolgozzunk. Ezen a téren a (Bo)rókás téma mindent visz. Jelenleg háromféle van belőle, de tudtommal még lehet szerezni. Bevallom őszintén, számomra az ökoérvek kevésbé voltak hatékonyak a meggyőzésben mint látni a kölköt bűbájosan nagy, mintás kufferral mászva menekülni a pizsamája elől.

Talán #nemaruhateszi, talán egy kicsit mégis. Úgy érzem, Boró jó kezekben van, de ez nem elsősorban az én érdemem. Én egyelőre gyönyörködöm, és érdeklődve várom a sajátválasztású, extrém ruhakombinációkat. Valakinek hercegnőruhában, pókember maszkban és gumicsizmában is el kell mennie az oviba, és amikor ez megtörténik, remélem én leszek a soros, hogy elvigyem.