Kinek hogy telt a nyaralás? Pihenés volt? Furcsaságok vannak/voltak a hazaérkezés után?

Szóval nálunk az van, hogy egy ideje már megjöttünk a nyaralásból, de azt hiszem, igazából még mindig nem értünk haza. A visszarendeződés “hétköznapi üzemmódba” még várat magára, addig is igyekszünk kezelni (túlélni?) ezt a köztes állapotot.

A csajszibarack ugyanis nyűgös, bizonytalan, és elképesztően anyás. Nem igazán csoda ez, hiszen az elmúlt két hétben a fél világot bejártuk, tulajdonképpen csak mi voltunk a biztos pontok. Kettőnk közül pedig a preferencia egyértelmű, így aztán én megint egy körrel kintebbre szorultam. Vártam nehézségeket a nyaralással kapcsoltban, de arra nem gondoltam, hogy ezek többségében utána fognak jelentkezni. Váratlanul is ért, plusz éppen én sem vagyok a legtutibb szülői formámban, ezért eléggé meg is visel.

Pedig igazából, ha jól meggondolom, semmi meglepő nincs benne.

Egy hosszabb szabadság, pláne egy nyaralás után szerintem mindenkinek nehezére esik visszaállni a megszokott rutinra. Magamról például biztosan tudom, hogy a távol töltött idő megközelítőleg 20%-ának megfelelő visszarendeződésre van szükségem, mielőtt érdemben működni tudok.

Tulajdonképpen logikus, hogy egy másféléves, akinek elég fontos a napi rutin biztonsága, szintén igényelje a türelmi időt, hiszen a földrajzilag folyamatosan változó, de szülőkkel bőven ellátott hetek után most már az otthoni, cserébe viszont enyhén szülőmentes, bölcsis időszak jön. A szabály a kivétel helyett. A hétköznapok. Ezt azonban még meg kell tapasztalnia.

A tavalyi nyaralás nem érintette még igazán, a világ nagyjából kimerült a pikniktakaróban a Balatonon. Idén azonban minden csupa izgalom volt, rengeteg jármű, rengeteg rokon, rengeteg homok, elképesztően sok víz (tenger). Mindezt irigyelni való rugalmassággal kezelte, bár bevallom így utólag, hogy a főpróba után tartottam tőle, hogy az utazás egy rémálom lesz, és nyaralás címén csak külföldi játszótereket fogunk meglátogatni, de a sarj megint csak meglepett minket. Pontosan ugyanúgy topogott fel és alá külföldön is, mintha az övé lenne a hely. Mintha itthon lenne. Tengerpart, játszótér, egyre megy csak homok legyen.

Aztán hazajöttünk, és a következő meglepetés akkor ért, amikor újra bölcsibe kellett menni. Ahhoz képest, hogy tartottunk tőle, milyen is lesz két hét kihagyás után az első nap, különösen a reggel, semmi nem volt. Volt mondjuk másnap, tehát így utólag nézve valószínűleg az volt, hogy egy nap bölcsi jó ötletnek tűnt, de a rutinba visszaállni nem igazán volt kedve. na nem is kellett, mert aznap este le is utaztak a dédszülőkhöz a lányok, ahol szintén eltöltöttek pár napot, ismét csak elodázva a rutin beálltát. de hát ilyenek ezek a nyarak, nincs mit tenni. Plusz, bár nagyon vártam a végét annak a pár napnak, azért nyilván kikapcsolódásnak sem volt utolsó egyedül lenni idehaza. Egy furcsa pótnyaralás, ahol ugyan be kellett járni dolgozni, de nem kellett meggyőzni egyetlen totyogóst sem arról, hogy ugyanolyan minőségben vagyok képes az ablakban állni vele, mint az édesanyja…

Így augusztus közepén viszont ráfordulunk az őszre, többségben lesznek megint a hétköznapok, lassan de biztosan minden visszakerül a megszokott medrébe. Aztán persze jönnek az új helyzetek és az új kihívások...de előbb még holnap reggel újra bölcsibe kell menni.