*Dobpergés*

Világpremier!

*Fanfárok, fények, tűzijáték, miegymás*

Eposzi (nem epikus, figyelem!!!) crossover! Még sose volt hasonló! Fennálása óta először filmkritika az Apáváválton! Na jó, valószínűleg sehol nem állná meg a helyét filmkritikaként az alábbi pár sor, de annyira kikívánkozott belőlem, hogy alig bírtam ki a hazautat, hogy “monitorra vethessem” spoilermentes benyomásaimat az év leginkább várt testvérpáros hóemberes, rénszarvasos folytatásáról. 

Elzáék amúgy viszonylag későn érkeztek az életünkbe, mintaszerűen bizonyítva azt, hogy a gyermeknek nincs szüksége a rajongáshoz arra, hogy maga is lássa a filmet, simán megtanulja a kortársaktól, hogy mi a menő. Az irracionálisan erős branding és marketing nyomás ellenére kifejezetten kerültük az első részt, nem is beszélve a mindenféle mütyürkékről, amire felszitázták a jégkirálynő arcát. Aztán lassú víz partot mosott, mígnem egy napon megtört a jég (háh!) és a könyvtárból kikölcsönzésre, majd később családilag megtekintésre került a DVD. Csajszibarack rajongása nem csökkent, viszont nagy meglepetésemre Anyávávált is csatlakozott a rajongói klubhoz. Illetve Fülünyúl, akinek a filmtől nem teljesen függetlenül került az első 5 szava közé, hogy “jó”. Ezt többek között azért gondolom, mert jellemzően a kezeit kétoldalra kitárva, pörögve ismételgetve hallgattuk meg tőle, hogy “jó-jó-jó”...Egy szó mint száz, Anyávávált érdeklődve és lelkesen várta a folytatást, a kiscsajok örültek, hogy még több helyen és dolgon látják mostanában a kedvenc hercegnőiket, nekem meg igazából mindegy volt.

Szóval az van, hogy ma megnéztük Anyáváválttal a Jégvarázs 2-t. Volt egy szabad délutánunk amíg a Nagyi karácsonyi fotózásra vitte a kis krampulinákat, és hát ugye mit is csinálna két felnőtt ember a szabad hétvégi délutánnal, ha nem azt, hogy elrohan a legközelebbi moziba megnézni hogyan vívnak meg az arendelli nővérek az elemekkel. Kifejezetten szórakoztató volt nézni a jegypénztáros arcát, amikor (miután a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy mindkét jegy teljesárú legyen-e) megerősítettem, hogy bizony, én a 3x éves férfi kettő darab felnőtt jegyet szeretnék az előadásra, tehát nem, nem a lányomat hoztam el. :) 

A legfontosabb, amit el tudok mondani a filmről, hogy szerintem rajongási foktól függetlenül vegyétek NAGYON komolyan a “6 éven aluliaknak nem ajánlott” besorolást. Nem egy és nem kettő olyan jelenet van benne, amiről tudom, hogy Csajszibarack csak a kanapé mögül kukucskálva tudná csak megnézni, miközben fennhangon bizonygatja, hogy nem fél. A film témája, üzenete amúgy nem rossz, de kissé nehezen követhető a történet fonala még felnőttként is, kisebb gyerekeknek pedig simán érthetetlen. Bár persze az is lehet, hogy ők nem is érteni akarják, hanem örülnek az ismerős arcok új kalandjainak. Mi mindenesetre várunk még vele pár évet.

A kevésbé fontos, de a kritika lényegibb részeit képező gondolataimat pedig csinos kis pontokba szedtem nektek, mert tudom, hogy a karácsonyi készülődésben mindenki siet. 

Íme:

1. Nem tudtam nem a két saját lányomat látni Elzában és Annában (különösen a gyermekkori jelenetekben), helyenként még a gesztusok is stimmeltek Ez kifejezetten szórakoztató volt. 
2. Elza ebben a filmben úgy tesz szert új barátokra, hogy előbb megküzd velük és legyőzi őket. Tisztára mint egy anime-hős, nekem legalábbis kapásból Kurosaki Ichigo jutott eszembe (amúgy a túlélési ösztön látszólagos teljes hiánya miatt is)
3. A fenti pont alól kivételt képez egy új barát, akivel csak úgy jóban lesznek a film végére. Mivel ezek a legyőzött ellenfél barátok egy brancsba tartoznak, nem zárom ki, hogy esetleg van valami “grúpcset”, amiben a többiek szóltak neki, hogy “A jégbige tök ok, ne túráztasd”...vagy valami ilyesmi
4. Az új dalok szövege helyenként kb annyira koherens mint egy 90-es évek végi popdalé,és összességében is mintha kevesebb lenne a “sláger-power” bennük mint az első rész zászlósdalában. Bár lehet, hogy egyszerűen még csak nem volt elég idő arra hogy minden rongyosra játssza. 
5. A boyband-stílus viszont rénszarvasokkal is szórakozató. Bevallom, eltartott egy darabig rájönnöm honnan ismerősök a kép elemek Kristoff szólódalánál, de miután leesett, szénné röhögtem magam a Backwood Boyson
6. Kristoffnál maradva, nekem nagyon tetszik, a helye a csapatban. Ahogy én látom, úgy tudja támogatni a girl powert a filmben, hogy ő maga ettől nem lesz kevesebb, vagy kevésbé férfias, szimplán csak kevésbé macsó. Van az úgy, hogy egy férfi szerepe az, hogy támogasson egy erős nőt, és biztos hátteret adjon neki, és bizony ez is tök ok. 
7. Ha már girl power, akkor pedig el kell mondjam, hogy óriási pluszpontot ért nálam az a tizedmásodperces jelenet amiben egy arendelli kislány a jégbaba helyett, amit mindenki várt volna, egy jégszextánst kap varázsajándékba Elzától.
8. Nagyon érdekelne egy hosszabb, rendezői változat, mert az az érzésem volt végig, mintha túl sok mondanivalójuk lett volna a film készítőinek, és az “egészestés” keretekbe való szuszakolás végett helyenként logikátlanra, összecsapottra lett vágva sajna. Lehetett volna ez a sztori akár két film is, ráérősebben elmesélve. 

És hogy lesz-e Jégvarázs 3? A választ erre szerintem maga Elza adja meg a film vége felé, de mivel spoilermentességet ígértem, nem árulhatom el. Annyi kis spoilert mégis megengedek magamnak, hogy elárulom, a film végén van “after credits” jelenet, de ezt is csak azért teszem meg, hogy figyelmeztesselek Titeket, a stáblista legvégén lesz, a stáblista pedig nagyon hosszú, még a kávéhordóknak is megköszönik benne a közreműködést, szóval nem árt ha a végére is hagytok egy kis “pattogó kukoricát”. :)