Tádé nagy hétvégéje
2016. november 27. írta: Apavavalt

Tádé nagy hétvégéje

tadehetvegeje.jpg

Tádé története egy jó fél évvel ezelőtt kezdődött és a közelmúltig nem volt különösebben érdekes. Egyszercsak hazatérve a kilincsünkre akasztva várta (valószínűleg) a Borót. A pontos eredete ismeretlen, de mi a szomszéd nénire gyanakszunk, aki random időközönként süteményt is elhelyez az ablakpárkányon (ez utóbbit már beismerte). A szelíd kis pöttyös egeret kimostuk, megszárítottuk, majd elhelyeztük a többi plüssállat közé. Ha őszinte vagyok, kicsit szerintem még morogtam is, mert nálunk egy ideje plüssmoratórium van, dugig vagyunk és a sarjat nem izgatja. De hát a szomszéd erről nyilván nem tud. Sebaj, majd eladományozzuk.

Telt-múlt az idő ahogy az szokása neki, vasalta a fogát, ilyenek.

Péntek este aztán a jutyúb feldobta a Mazsola képét az ajánlósávba, és a gyermek azonnal lecsapott, hogyaszongya: “EGYKISMALAAAAACCCCCCCCC”. Mi Anyával nem nagyon néztünk Mazsolát, a főhőst még képről felismertük, de azt már nem tudtuk ki az a Tádé, így kisebb meglepetésként ért minket, hogy nem egér, hanem tengerimalac. Az epizód végeztével a sarj már spurizott is a szobájába, majd kisvártatva egy diadalmas “Idenézz apa! Tádém!” felkiáltással került elő.

Vacsoránál a figura már beült Boró mellé az etetőszékbe, és komolyabb tárgyalásokba került, hogy a fürdést a kádon kívülről követhesse csak végig.

Másnap reggel kapott kávét, rész vett a vonatépítésben, velünk tartott a játszótérre, de még a Nagyihoz is kilátogatott, hol kézben szorongatva, hol nadrágra csatolva, hol zsebbe nyomorgatva. Tádé nélkül sehova egy tapodtat se. Még a gyurmakarácsonyfa elkészítésénél is jelen volt.

Vasárnap főzött neki Boró hat fogásos ebédet (krumplit, tortillában), amit az etetőszékben ülve fogyasztott el, bekötve, biztonságosan, külön gyermeki kérésre a lábát is kidugva az erre szabadon hagyott helyen. Még előkét is kapott. Egészen meghatóan szép volt látni ahogy a csajszibarack sürög, forog és egymás után odahordja neki a teljes játékkonyhát, aminek egy ideje már lelkes használója, de ilyen intenzíven még sosem volt akció alatt.

Ez azonban nem volt még elég, mert Tádé kicsivel később a mi ebédünkhöz is odaült. Meg is terítettünk neki, majd rendes házigazdaként azt is megvártuk amíg végez. Szerencsére a házifagyiból nem kért, mert abból csak 2 darab volt, és a korai keléstől némileg megviselt szülők így is nehezen bírták kivárni mire a sarj végez a maga részével. Közben nyilván folyamatosan ment a kommentár illetve a dalolás Tádéról/nak. Szürreális egy ebéd volt, annyit elmondhatok. Egyszerre éreztem magam a klisészerű, hollywoodi filmes teadélutánok előszobájában, és annak résztvevőjeként.

Természetesen Tádé nélkül délutáni alvás sem volt. Sőt, jó tengerimalacunk erre is ráduplázott, mert nem csak Boróval aludt, hanem az elsők közt lett letéve amikor a gyermek a plüssöket is elküldte aludni.

Az esti alvásnál aztán előbb kint maradt, amin a hétvége tükrében kicsit meg is lepődtem, de aztán rövid időn belül kitotyogott érte a gazdája, megölelgette, és magával vitte aludni.

Megvan-e az első plüsskedvenc? A válasz még várat magára, de annyi bizonyos, hogy Tádénak igencsak jó dolga volt a hétvégén nálunk. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://apavavalt.blog.hu/api/trackback/id/tr1712004960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása