Lassan negyedszázada, hogy elmentél. Amikor történt, még fel sem tudtam fogni ennyi időt.Csak a jelen létezett. Az a buta számítógépes játék, amit nyüstöltem…

Ma, amikor a saját apaságomat ünnepeltem, megintcsak annyira belefeledkeztem a jelenbe, hogy talán eszembe sem jutsz, ha nem döntöm el még korábban, hogy ma Rólad írok. Ez rém kellemetlen.

Valahogy megszoktam a hiányod. Alig veszem észre. Nehéz ezt beismerni, megosztani még nehezebb.

Emlékezni is alig emlékszem már valamire Rólad. Ráadásul, hogy a franc enné meg, családi képeken is alig szerepelsz, mert te csináltad őket, és akkoriban nem volt szelfibot. (Mondjuk remélem, ha lett volna is,eldobod a csipába.) Arra gondoltam, hogy Apák Napja (ilyen is van már, mit szólsz?)alkalmából összekapargatom azt a keveset ami még megvan, őrizze velem most már az internet is.

Emlékszem, hogy jártunk az egyik távoli suliba kosarazni. Pontosabban te kosaraztál, én néztem és bujkáltam a tornamatracok között. Labdapattogás, csikorgás, linóleumszag. Büszkeség.

Emlékszem arra is, amikor a cég, ahol dolgoztál, új fajátékokat hozott az ovimba. A világ legmenőbb gyerekének éreztem magam. “Azt a hintát az apukám hozta!”

Emlékszem, amikor az oviba menet összeütköztünk, és elestem a biciklimmel. Nagyon megijedtem. Jobbról előztem.

Emlékszem, hogy erősen szeretted a húslevest. Emlékszem rá, ahogy látlak főzni.

Emlékszem, ahogy az ablakban állva néztem az utcát, és vártam, hogy hazaérj, és azon gondolkodtam, nem történt-e bajod.

Emlékszem, hogy technika órán csináltam neked egy levéltartót az irodádba. Akkoriban még leveleztünk, ma már inkább csetelünk.

Emlékszem, hogy a fagyárban az öcsémmel a rönkök közt szaladgálunk, és fűrészpor dombokra mászunk fel.

Emlékszem, hogy eljöttél interjút adni a “rádióműsorunkba". Poszterekről beszélgettünk, majdnem komoly tudtál maradni.

Emlékszem, ahogy szakadó hóban húzol a szánkódomb felé. Narancssárgák a fények.

Emlékszem, hogy finom kiflit és kakaót hoztál reggelente. Gondolom hétvégenként.

Emlékszem gombászásra, nagy kakasszoborra, olajos bicikliláncra, karácsonyfatalpra.

Emlékszem a Kotróra. Filmslágerek magyarul.

Van még pár dolog amire emlékszem, de megtartom magamnak, kockáztatva akár azt is, hogy elfelejtem.

Van, amit soha nem fogok elfelejteni.Emlékszem, ahogy hazafelé vidáman csacsogok mint egy idióta, de mindenki más hallgat,mert ők már tudták.

Vajon mit szólnál az apák napjához? Megünnepelnénk? Nem igazán szeretem a sört, de ha még velünk lennél, ma biztosan ittam volna veled egyet.

De ez a sörözés most elmarad. És ma nincs kép, nincs hashtag. Ma ez van.