Nálatok volt adventi kalendárium? Mi arra gondoltunk, hogy az idén megcsináljuk a sajátunkat, mert az egy király műfaj, de a sima bolti mocsoládés verziónál nyilván jobbat tudunk.
Rendeltünk zsebeket Kínából még az ősszel. Azt hittük, tökre időben vagyunk, bőven lesz időnk számokat is varrni rájuk, aztán egyre közelebb és közelebb jött a december, a csomagnak se híre se hamva. Egy héttel elseje után landolt kishazánkban, és hát onnan még hozzánk is kellett találnia. Bár akkor még nem volt ekkora hírverése a posta leterheltségének (ettől persze simán lehet hogy volt, csak nem tudtunk róla), ez végül nem sikerült időben, így vészmegoldáshoz folyamodtunk. “Csináld Magad” lendületünk ideiglenes feladásával sorra jártuk a boltokat kész verzióért, azonban vagy elfogytak már, vagy maguk a boltok voltak zárva, teszem azt felújítás miatt. Következhetett tehát a vészmegoldás B-terve.
Így került hozzánk az “Adventi Doboz" ami azon túl, hogy szerepel rajta a “kétszarvashúzta”, arról is nevezetes, hogy minden nap egy újabb karácsonyfadísz terem benne, egy cetli kíséretében. A cetliken családi programok. Kicsitől a nagyig, kintitől a bentiig, csupa grincstelenítő hangulatbonbon. A zsebekből pedig kincs- és kacattartó lett, ami így diszkréten eltakarja a szobaátrendezés okozta falhibákat. Mindenki nyer.
Eleve voltak bennem kérdések azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet egy kétévessel adventizni, mert ha mindent előre bepakolunk, ő az első adandó alkalommal mindent kipakol, ha viszont mindig “újratöltjük” akkor meg el fogjuk felejteni. De aztán arra jutottam, hogy ha néha sikerül ezzel örömet szerezni, akkor már megérte, így belevágtunk. Őszintén szólva az derült ki, hogy nem para, ha az ember néha elfelejti utánpótolni a doboz tartalmát, mert a csajszibarack is simán megfeledkezik az egészről egy-egy igzalmasabb napon. Gondolom jövőre már nem lesz meg ez a luxusunk, és mindent számon tart majd, de az idén még extránk is fog maradni a 24 programból, ami nem is baj, tekintetbe véve, hogy van köztük olyan is, ami havat igényel. Az pedig jelenleg még kívül esik a hatáskörünkön, de már dolgozunk rajta.
A mai cetlin a következő állt:”Ma megvesszük és feldíszítjük a karácsonyfát”. Na jó, igazából az állt rajta, hogy “Ma megvesszük a karácsonyfát”, de tegnap elfelejtettük kinyitni a dobozt, ami abból a szempontból például tök szerencsés volt, hogy nem nagyon sikerült eljutnunk fáért tegnap. Pontosabban eljutottunk egy helyre, ahol viszont már nem volt fa.
A két programot összevonva, és egy tuti tippet követve felkerekedtünk hát, hogy beszerezzük a tökéletes fát. Annyira jól sikerült, hogy miután hazaértünk, a gyermek a játszótérre is szerette volna levinni. :)
Délután aztán hosszas tárgyalások után (a rajzasztal relokációs tervei nem arattak osztatlan sikert az érintettek körében) előbb átrendeztük a nappalit, hogy legyen hely az új kedvencnek (nem viccelek, simogatja), majd talpba a fa, “Betlehemi Királyok” maxra, és...tánc. Ez a része váratlan volt, én mondjuk fadíszítésre készültem, de éppenséggel elfért ez is. A nagy doboz persze megtette a hatását, ahogy azt a nagy dobozok szokták, a csajszibarack rövidesen a feje búbjáig girlandba bugyolálva ugrott fejest a díszek közé, hogy aztán csak a vakszerencsén múljon, hogy egyben maradjanak az amúgy törékeny gömbök. Valahogy aztán csak felkerült minden a helyére (kivéve az ősi, extrém mód törékeny családi ereklye díszt, amit realitásérzékemről tanúbizonyságot téve majd csak 24-én este lógatunk a fára, ezzel is növelve túlélési esélyeit), és egy egész pofás fa lett a végeredmény.
Az Apávávált főhadiszállásra tehát visszavonhatatlanul beköltözött a karácsonyi hangulat. Most már csak arra kell rájönnöm, hogy honnan a manóból szerzek motivációt a melóhoz erre az előttünk álló egy hétre...
