Azt hiszem mindannyian szeretnénk sziklaszilárd alapként lefektetni gyermekeink lelkében, hogy urai saját testüknek. Hogy nem történhet semmi vele a belegyezése nélkül. Hogy a “nem" amit mond, hatással bír, súlya van. Hogy pusztán az, hogy valaki felnőtt, még nem jogosítja fel, hogy rendelkezzen…
Én nem is gondoltam, hogy igazából készen állok az apaságra. Nyilván, az elméleti koncepcióval meg voltam békélve, sőt. Elméletben nagyon régóta szeretném. Mégis, amikor tényleg megtörtént, nagyon meglepődtem.
Már azt sem tudtam elképzelni, hogy ott szülessen meg a csajszibarack ahol végül…
Van-e olyan, akinek ismerős bármelyik a következő helyzetekből?
Az egyik pillanatban még boldog birkózásban vagy a sarjjal, gurul a nevetés jobbra-balra, a következő pillanatban pedig a gyermek sikítva menekül a karjaidból, kacaj helyett krokodilkönnyek gurulnak, te pedig úgy érzed magad, mint…
Először jött a tavasz. Aztán megjött hozzá a napsütés, és a jó idő is. A Játszóterek Népe felébredt téli álmából, és birtokba vette, ami az övé. Újra apró kezek szórják a homokot pöttöm fejekre. Megint ütköznek a kicsiny testekbe szorult óriási akaratok. Ismét palinta a hinta. Ez így lesz egészen…
Ma reggelinél kisebb csúsztatással sikerült csak elkerülnünk egy pedagógiai karambolt. Történt ugyanis,hogy a sarj elképesztő alapossággal köpködte ki az almadarabokat ahelyett, hogy elfogyasztotta volna őket. Ezt a folyamatot Anya valamiért nagyon viccesnek találta. Objektíven és önmagában valóban…
A héten két érdekes írásba is belefutottam a facebookon.
Az első (https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10153988859078689&id=503583688) azt taglalta, miért fontos, hogy dominanciával kivívjuk az igazunkat a gyerekkel szemben, miért fontos, hogy megtanulja, ki a főnök.
A második…