Először jött a tavasz. Aztán megjött hozzá a napsütés, és a jó idő is. A Játszóterek Népe felébredt téli álmából, és birtokba vette, ami az övé. Újra apró kezek szórják a homokot pöttöm fejekre. Megint ütköznek a kicsiny testekbe szorult óriási akaratok. Ismét palinta a hinta. Ez így lesz egészen őszig, és idéntől mi is tagja vagyunk a törzsnek. Az utóbbi héten kiderült, hogy nem minden út vezet Rómába, a legtöbb út valójában a játszótérre vezet.

A téli álom alatt a csajszibarack megtanult totyogni, ami a játszótéri látogatásainkban is minőségi változást eredményezett. Eddig leginkább csak szemlélődtünk, időnként felraktuk a sarjat valamire, amin mászott kettőt, aztán annyi. A Játszóterek Népe leginkább megtűrt minket, nem zavartunk sok vizet, nem kerültünk relációba. Ennek ezennel vége. Játszottunk kicsit Benettke traktorjával, miközben Jázmin ment egy kört a triciklinkkel. A szertartás sikeres volt, a törzs befogadott.

Érdekes hely a játszótér. Egyszerre pótolhatatlan információforrás, nevelésattitűd-aréna, és persze szórakoztatóközpont. Akármit is gondolt az ember  a gyereknevelésről, akármi is vált be, akármennyire vette körül magát egészen az utolsó pillanatig hasonló gondolkodásúakkal, a játszótéren meg fog történni a nagy találkozás AZOKKAL. Hátibabák és babakocsisok, tápszeresek és anyatejesek, pozdiszkesek és diszkesek, mind-mind ott lesznek a játszótéren.Nagyon szórakoztató (sajnos ismét csak angol nyelvű) reklámvideót csinált erről egy tápszergyártó cég, nézzétek meg, ha még nem láttátok:

Ott lesz a rutinos szülő, aki teljesen elmerül a barátnőjével való beszélgetésben, és csak időről-időre odavakkantott utasításokkal kíséri a gyermek játszótéri kalandjait, esetleg meglepődik ha hirtelen nem látja (ilyenkor jellemzően dorgálásba torkollik a dolog). Ott lesz a helikopterszülő, aki óvó árnyékként követi a sarj minden lépését, mindenhova felteszi, mindenről leszedi, sőt a homokozószettet is használja helyette, hogy szép legyen, és villámként csap le, ha egy kavics a kis száj felé tart. Az apa, aki hétvégén végre együtt lehet a gyerekkel és igyekszik mindent belezsúfolni ebbe a pár órába, a nagymama aki úgyis ráér levinni a gyereket a játszóra, hogy a szülők (mondjuk) kitakarítsanak.

Miközben pedig a gyerekek játszanak, a szülők egyszerre ismerkednek, és véleményezik egymást. Jól esik a felnőtt szó, a bajtársiasság (hiszen már csak mi, szülők maradtunk egymásnak, a gyermektelenek már nem értenek minket), de leginkább az esik jól, ha az ember úgy érezheti, hogy “na mi ezt jobban csináljuk”. Mindeközben a  szülők azt is figyelik, hogy sikerül-e betartatni a “másgyerekének” a törzs íratlan szabályait, vagyis megfelelően van-e szocializálva.

Egyelőre az alábbi szabályokat sikerült beazonosítanom:

1. Minden, amit a játszótér területére viszel, köztulajdon amíg a játszótér területén van. Ebbe a kategóriába esik a játék amit hoztatok, a nasi ami nálad van, de bizonyos esetekben te magad is.
2. Minden, amit a játszótér területére más visz, magántulajdonnak titulálandó, jól hallhatóan addig ismételgetve, amíg a tulajdonos szüleje másképp nem nyilatkozik.
3. Nem csak köztulajdon minden, de az osztozkodás is elvárt, egy-egy játékkal csak addig illik játszani, amíg az egy másik gyereknek meg nem tetszik.
4. A csúszdán a menetirányból érkezőknek van elsőbbsége (csajszibarack ezt egyelőre kategorikusan figyelmen kívül hagyja).
5. Amíg konkrét élet/balesetveszély nem forog fenn, ne szólj rá más gyerekére, és különösen ne fogd meg.
6. A saját gyermekedet viszont igazítsd a társas együttélés éppen aktuális szabályaihoz, amit a jelenlévő szülők erről alkotott elképzeléseinek átlaga.
7. Ugyanolyan tünetekkel rendelkező gyerekek érintkezhetnek akkor is ha más a betegségük, az eltérő tünetekkel rendelkezőktől és az egészségesektől tartsd távol a sarjat (leginkább ne hozd le betegen a “játszóra”).

Akik betartják ezeket a szabályokat, és befogadásra kerülnek, hozzáférnek a Játszóterek Népének kollektív tudásanyagához. Megtudják melyik a legjobb bölcsi, melyik gyerekorvost érdemes elkerülni, mikor hol van nyílt nap, ruhaleárazás, satöbbi. Facebook profilok cserélnek gazdát, és játszórandik szerveződnek. A közösséghez tartozni megéri. Ezért aztán a játszótérre mindenki egy kicsit felvizezett verzióját viszi a saját pedagógiájának, alkalmazkodunk, hogy együtt tudjunk működni. A játszótér az a hely ahol az ember gyermeke először találkozik a társadalommal, azzal, hogy más emberek mások.

Sosem gondoltam volna, hogy a játszótér ennyire fontos hely.