Sziasztok! A ‪#‎mommynity‬ példáját követve, íme a levelem, magamnak.

Kedves 10 évvel fiatalabb Ádám! Ha jól emlékszem, Neked most elég rossz. Elment mi? Pedig ez olyan igazinak tűnt a franc egye meg...Fel a fejjel, van egy jó hírem! Vissza fog jönni. Tényleg, ki a fene gondolta volna, hogy minden idők legnyálasabb szakítás utáni közhelye, miszerint: „Ha igazán szereted, engedd el, ha visszajön, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az!” Rátok pont igaz lesz. Aztán mégis. Most elmegy mert el kell mennie, mert nem tudja, hogy mihez kezdjen a nyugalommal. Ő drámához szokott. Aztán mégis a nyugalmat választja és visszajön. Aztán szakítotok megint, és többet “össze se jöttök”. Igaz ugyan, hogy lesz eljegyzés, meg házasság, de többé hivatalosan nem fogtok “járni”. Nem mondjátok ki, hogy együtt vagytok. Mert nem kell.

Egy nap majd előáll az ötlettel, hogy menjetek el Indonéziába. Kérlek, őrizd meg a hidegvéred, mert komolyan gondolja. “Saya kura kura” Ezt csak így segítségből, elöljáróban. Mert hogy mentek ám, ó igen! Nem viccel a csaj, leellenőrzi, hogy elmennél-e vele a világ végére is. Te meg elmész, mert szerelmes vagy, meg mert olyan lazának akarsz tűnni, amilyen nem vagy, de szeretnél lenni. Emlékezetes év lesz, sok mindent meghatároz majd, bár azért természetesen nem teljesen úgy alakul, ahogy elképzelitek.

Aztán hazajöttök, befejezitek az egyetemet (egyikőtök le is diplomázik…), laktok itt is, ott is (főleg Anyósodnál, még szerencse, hogy jóban vagytok), eldől a leendő gyermekek neve, neme, sorrendje, megegyeztek abban is, hogy az esküvő a Vajdahunyad várában lesz, majd akkor ha lesz rá pénz. Királylánynak kastély, ugye…

Lassan felnőttök együtt, jönnek a dolgos hétköznapok. Meg a tanulósak, vizsgára készülősek. Meg a bukások. valahogy a vége nem megy, nem akarnak sikerülni az államvizsgák. De Ő hisz benned, és támogat. Ebben is és még olyan sok minden másban. Valamit nagyon lát Benned amit Te nem, de bevallom őszintén még én sem, no de sebaj, mert talán nem is kell tudnunk. Azt viszont érdemes tudnod, hogy szépen lassan benapsugározza nem csak az életedet, hanem a gondolataidat is, és ha összehasonlítom magam veled, az ebben a témában megtett út alapján én nem tartom kizártnak, hogy 10 év múlva akár optimisták is legyünk...Juhéééé!! :)

Egy Hajdúszoboszló-Budapest vonatúton kitaláljátok (nagy előrelépés, az eljegyzés ötlete egy kocsmában merült fel), hogy legyen inkább mégis esküvő, akkora, amekkorára pénz van. Hehe. Az esküvő végül kétszer ennyibe fog kerülni, de lesz benne Vajdahunyad-vár, ahogy megbeszéltétek. Igaz, nem lesz fotózás a kerengőben, és a szertartásról majdnem elkéstek, de a nagytotál tökéletes lesz. “Csipkerózsika Maga” mondja egy apuka a kislányának, aki hercegnőt kiáltva mutogat Felé, és te végtelenül boldog leszel, hogy ez a kislány erre járt, mert egy ilyen kommentért akár még statisztát is béreltél volna.

Később megunod, hogy még mindig “államvizsgára készülő joghallgató” vagy, és elmész szakácsnak tanulni. Azt elvégzed, ami nagyon jó érzés, mert mire erre a pontra érsz, egy kicsit kétkedsz abban, hogy bármit be tudsz fejezni. Ő persze nem kétkedik. A szakmában nem helyezkedsz el, ekkorra viszonylag jól fizető állásod van, a magyar vendéglátóipar nem tűnik vonzónak. Fogsz viszont főzni otthon rengeteget. És jól. :)

Nászút Granadában két évvel az esküvő után. A “we can do it” hozzáállás amivel összehozzátok majd, Indonézia ajándéka. Jól sejted, elképesztően fantasztikus lesz, nem is lövök le semmit, legyen meglepetés. Annyit mondok, hogy végül arra juttok, hogy Granadában kéne élni, és azok alapján, milyen eredményességgel váltjátok valóra az ilyen jellegű megegyezéseiteket, én nem lepődnék meg, ha 10 évvel idősebb Ádám már onnan írná nekem a levelet.

Boró már itt van Veletek. Boróka lett végül, mert a Borót a szlávok miatt nem engedték bejegyezni. Őt ez nem zavarja különösebben. Boldog, mosolygós, kíváncsi piccolina elképesztő szemekkel. Te meg büszke Y-apuka vagy. Jól sejtetted, ez a fészekrakósdi, családfősdi, papás-mamás téma jól megy neked. Ha már az autók meg a foci nem érdekelnek…

Szóval vágj neki bátran ennek az elkövetkező 10 évnek, ígérem jó utazás lesz, én pedig várlak a végén. :)

Ja, és a végére egy nagyon fontos üzenet! Hagyd a jogot a fenébe! De tényleg! Menj el, keress valami mást, ami igazán érdekel. Legbelül szerintem te is érzed már, hogy nem éri meg sem az időt, sem az energiát.Nem érdekel ez Téged eléggé. Engem pedig már végképp nem. Lehet, hogy legalább én elengedhetném, ha már Te nem tetted...