A #mommynity aktuális témáját, bevallom, nem is igazán értem. Ez alighanem azért van, mert nem járok mamafórumokra. Vagy mert férfi vagyok. Vagy mindkettő. Mindenesetre a bölcsi téma bennem sosem merült fel úgy, mint kardinális kérdés. Úgy vagyok vele, hogy aki teheti nyilván otthon marad a gyerekkel, akinek meg be kell adnia valahova az beadja. Büszkeségi, pláne “jószülőségi” kérdést csinálni a dologból, elnézést, de hülyeség.
Én például jártam bölcsibe, sok mindenre nem emlékszem, csak egy félhomályos folyosóra, alacsony padokra és narancs-fehér retroszekrényekre, amelyek össze voltak matricázva. Mesélik, hogy már akkor magasabb voltam az átlagnál, és elértem a kertkapu záróreteszét, így aztán kiengedtem egy alkalommal az egész bagázst az utcára. Nagy buli lehetett. Az ovira már sokkal jobban emlékszem, de az most nem téma, meg ugye nem is opcionális.
Borót persze féltem a közoktatástól mint a tűztől, ha tehetném, megóvnám tőle, mert szerintem ő jobbat érdemel. Annak, hogy nem megy bölcsibe, ennél sokkal prózaibb oka van. Fel sem merült. Egyikünkben sem. A kezdet kezdetétől úgy készültünk, hogy amíg lehet, Anya itthon marad a kicsivel, aztán vagy jön az öcskös időközben, vagy nem, és akkor visszamegy dolgozni. Majd akkor megoldjuk. Inkább akkor is családi napközivel. A legjobb meg az lenne, hogy ha az anyai két év után még az apák is kapnának egy évet otthon a sarjjal. Vagy mondjuk felet. Ilyen viszont nincs, marad tehát a gyermekközösség.
Nekem, ugye, nem lesz olyan nagy a változás, én most is csak munka után és hétvégén látom a sarjat. Inkább őket féltem ettől. Amilyen anyás Boró mostanában, egyelőre elképzelhetetlen számomra, hogy eljön majd az idő amikor az ébren töltött ideje nagyobb részét szülői felügyeleten kívül tölti. Még elképzelhetetlenebb, amikor azt látom, hogy bár a sarj egész kis készen áll arra, hogy ne velünk aludjon, Anya nem biztos, hogy kész még ugyanerre. Érdekes időszak lesz, de még odébb van egy kicsit. Ugyanakkor saját tapasztalatból tudom, hogy az együtt töltött idő mennyisége ugyan fontos, a minősége azonban sokkal fontosabb. Abban pedig biztos vagyok, hogy az utóbbiban nem lesz hiány.
