Nem szeretek takarítani. (Ne haragudj anyukám, te igazán mindent megtettél, nem a te hibád!) Elvagyok a takarítással, de ha választanom kéne egy kedvenc házimunkát, hát nem ez lenne az. Azt hiszem, csak a mosást kedvelem kevésbé (ebben a témában sajnos hozom a férfi sztereotípiát...egyszerűen nem értem a mosógépet, annak használati utasítása pedig maga az “Ördög Bibliája”). Pedig nem is tudtam milyen kihívásokat képes tartogatni a takarítás (vagy általánosságban a házimunka) amíg egy világra rácsodálkozó, csillogó szemű önálló kis akarat segíteni nem akart benne nekem. Mindenképpen. Akkor is, ha nekem tulajdonképpen egyszerűbb lenne, ha nem segítene.

Nem is olyan régen volt még, hogy ha takarítani kellett, akkor felcsaptuk Anya hátára a sarjat egy kendőben, aki cserébe két percen belül aludt, mi pedig, ha nem is vidáman (ó, de mennyire nem!!!) de mondjuk különösebb hátráltató tényező nélkül lezavartuk a takarítást, majd büszkén körbetekintettünk két kezünk munkáján, és még vagy egy óráig élveztük a rendbe rakott, kitakarított lakást. Ráadásul akkoriban az úgynevezett “rumli” is megállt pár lepakolt DVD-nél.

Manapság már kivételes esetnek számít, ha akár egyetlen szoba kitakarításához elegendő időt megmarad a csajszibarack Anya hátán. Azt hiszem, egyszerűen túl izgi amit csinálunk ahhoz, hogy kimaradjon belőle. Így aztán a takarítás időtartama az eddigi szintidő sokszorosára nyúlik, hiszen ahhoz még épp túl fiatal, hogy korának megfelelően segíteni tudjon a folyamatban, annál viszont idősebb, minthogy kihagyhassuk belőle. Igaz ez amúgy nagyjából minden házimunkára (kivéve a vasalást, de csak azért, mert ami vasalás nálunk zajlik, az elintéződik reggel, munkába menet, amíg a csajok alszanak). A rumli pedig, nos az éppen most ért el egy egészen új szintre, de attól tartok az “egy négyzetméter öt másodperc alatt” még nem a végleges állapot.

Határozottan hiszek amúgy a kornak megfelelő feladatokkal történő bevonásban, viszont a takarításnál egyelőre nem találtam ilyet, így jobb híján mindenbe be van vonva. Minden eszközt megnézünk használat előtt, és ha olyan, akkor kipróbálhatja ő is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a porszívó nagyon vicces, és megmászásra való, a porrongy tulajdonképpen sál (üzenet az agynak: legközelebb külön porrongyot előkészíteni), a felmosóvíz pancsolható, a felmosón pedig ínycsiklandó vizes porcicák találhatók. Lassanként pedig az afelett érzett szörnyű aggodalmam is alábbhagy, hogy miközben a sarj tapasztalati ötpercezik, a frissen felmosott nedves parkettán, esetleg elterül, és vadászó oroszlánból síró szőnyeggé lényegül át. Igazából tök ügyesen navigál, takarítási okokból meg már régen nem kérem meg, hogy ne menjen a “jégre”, majd maximum felmosok újra.

A főzésnek is megvannak a maga kihívásai. Szeretem amikor kint van velem/velünk, de mitagadás, amióta Boró elég magas ahhoz, hogy felkalamoljon az előkészítőpultra, lassabban dolgozom a késsel, jobban figyelek, hogy mit hova teszek. Véget ért már a vidám, szanaszét hagyós, “majdkésőbbrendetrakós” korszak. A tészta folyamataiba itt például teljesen be lehet vonni a legszebb lányunkat, hiszen a tészta olyan, mint a gyurma. Mondjuk pontosan az is történik mindkettővel (igen, megeszi), de ha az ember számol az anyagveszteséggel, és hajlandó párszor újra nekifutni a nyújtásak amikor a gyermek szétszakítja a pupusas tésztáját töltelékszerzés közben (mert, teszem azt, kicsi a konyha), akkor egy kiváló kis konyhai élményben lehet része mindenkinek.

Egy dologban verhetetlen a sarj, az pedig a kipakoklás. Bármiből, bármit bármikor kipakol. Igazán igazságtalan az élettől tulajdonképpen, hogy ez a kiemelkedő tehetség egyedül teregetésnél jön jól, amikor a frissen mosott ruhákat kell kipakolni a kosárból. (Mondjuk akkor igénybe is vesszük a profi segítséget). A házimunka összes többi területén inkább kontraproduktív sajnos, a mosógép megtöltése például kifejezetten a “két lépést előre, egyet hátra” elv alapján zajlik.

Van egy youtube videó, nagyjából fél éve nagy sikerrel futott a falamon, több ismerősöm is posztolta, vagy megosztotta: https://www.youtube.com/watch?v=_bP0Uf3Shd0 Nos nagyjából és egészében ilyen mostanság nálunk a házimunka egy segíteni akaró egyévessel. Tippeket, trükköket sok szeretettel várunk, addig is légyszi nézzétek el nekünk, ha kisebb rumli van, amikor látogatni jöttök. Cserébe ígérjük, mi is elnézzük majd. :)