Még a blog indulásakor írtam egy bejegyzést arról, mit is szeretnék továbbadni a csajszibaracknak. Jópár dolgot felsoroltam ott, ezek egyike volt, igaz, nem az én kosaramból, hanem Anyáéból a “Tündériskola”. Anya számára ez annyira meghatározó gyermekkori emlék volt, hogy felnőtt fejjel még angol műfordítást is készített belőle (sajnos angol gyerekkórus nem volt háznál, így a hanganyag továbbra is csak magyarul elérhető).
Bájos kis gyerekmusical ez, amiben a tündértanárnő és a tündérapuka ellenőrzőkönyvi “levelezései” váltakoznak a dalokkal. Az egész egy mesébe csomagolt bájos kis időkapszula a nyolcvanas évek közepéről. Az iskolában pókháló a bordásfal, tündérszárnykat kell a tornazsákba pakolni, és történelem helyet tündérmeséket tanít Manó tanár úr (aki amúgy titokban eléggé bele van zúgva az énekkart vezető Elli nénibe). Ugyanakkor a tündérek örsökbe szerveződnek, őszi nagy hímporgyűjtésben tetemes mennyiségű “import hímport” takarítanak meg a tündérgazdaságnak, és a tündérapuka otépé-palotát vesz.
A témaválasztás is egészen széles, a mindennapi, kisebb gyerekek számára is könnyen azonosítható élethelyzetektől, mint a törpék és tündérek játszótéri feleselése vagy a vidámparki látogatás egészen a szerelem, felnövés, válás vagy öregedés jóval súlyosabb témájáig.
A zene egészen kiváló, a szöveg is minőségi (bár egy szám üzenetével nem értek egyet, de ez az én magánproblémám), sokadszorra is szívesen hallgatja az ember.
Még “foglalkoztatófüzet” is készült a CD (illetve gondolom a maga idejében kazetta/bakelit) mellé, aranyos vízfestékes rajzokkal, tulajdonképpen szövegkönyvnek. Őszintén szólva nem is értem, hogyan nem lett ez bődületes országos siker.
De ha az nem is lett, nálunk a héten berobbant annyi bizonyos. Ha csak annyit mondok, hogy a “halgassunk tündéreset” többet hangzik el, mint bármi más kérés ami képernyőhöz köthető, az szerintem elég beszédes már önmagában. Volt már rá példa, hogy előkerült korábban is, de igazi népszerűségre csak a közelmúltban tett szert. Gondolom ebben amúgy a nagymamáknak is szerepe van, az áttörés pillanatát így utólag ott vélem felfedezni, amikor a gyermek az egyik nagymamától kapott sárga pillangó/tündérjelmezben a másik nagyival óriási, akrobatikus koreográfiát mutatott be.
Szerencsére onnan, hogy egy bizonyos dal refrénjét értette csak a sarj “tündéres” alatt, mostanra eljutottunk oda, hogy a teljes album mehet végig, ami azért jóval előnyösebb mint a folyamatos manuális (majd később, amikor megtaláltam automata) ismétlés. Az előadás ideje alatt a táncra perdülés esélye kiemelkedő, a favoritnál egyenesen garantált. A karácsonykor kapott pillangó(TÜNDÉR!!) szárnyak is előkerülnek, megy a lelkes találgatás arról, hogy vajon melyik szám lesz a következő (nem, nincs véletlenszerű lejátszáson :) ), és ahogy szokta, a sorok utolsó szavát/szótagját már énekli is.
Ez megy most nálunk. Nem a legkönnyebben beszerezhető hanganyag, de nem is teljesen lehetetlen vállalkozás megkaparintani egyet. Mivel a főszereplők tündérek (lányok), és a törpék (fiúk) csak időnként jelennek meg a dalokban, ezért elsősorban lányos szülőknek ajánlanám, nekik viszont teljes szívvel.
