Az elmúlt két hétben a világ sportelitje adott enmagának randevút Rioban, számos sportágaban törekedtek több pontot összegyűjteni a versenytársaknál, hazájuk és maguk nagyobb dicsőségére, mindezt a nemzetek egységét szimbolizáló öt karika zászlaja alatt, és végig szem előtt tartva, hogy: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!”

Közben pedig, mint minden nap, az olimpiát megelőzően, és annak végeztével is, szülők milliói indultak és indulnak egyes olimpiai sportágak különleges verziójában, amelyekben a partner egyszerre az akadály is, a cél (többnyire) közös, bár nem feltétlenül egyértelmű mindenkinek.

Az olimpia alkalmából a zárónapra összeszedtem egy szülői hétpróbát, amit szerintem mindannyian éremesélyesként hajtunk végre nap mint nap.

Birkózás:

Van ugye ennek a vicces, játékos verziója, amikor a cél maga a birkózás. Aztán van a pelenkázás, öltöztetés, amikor méginkább hasonlít magára a sportra. Elfoglaljuk a magunk pozícióját, majd a szülő megpróbálja minden erejével és ügyességével két vállra fektetni, és ott is tartani a sarjat, aki erre válaszul macskaügyességgel tekergőzik ki a szorításból. Aztán pedig már spuri is elfele.

Sprint:

Rövid táv, nagy sebesség. Jellemzően a gyermek után, aki például a fenti példában a puci fenekét rázva menekül a pelenka elől. Vagy épp lelkesen szalad egy lépcső, út, gödör, egyéb hasznos és érdekes, de potenciálisan veszélyes dolog felé. Vagy van a másik verzió, amikor a sarj a helyiség másik felében valami törékeny dolgot vizsgálgat éppen...

Akadályfutás:

Nem kell ám nagy dologra gondolni, csak a gyermek által karban tartott nappaliban 20 perc alatt kialakuló rumlira. Aki képes a játékalagutat megkerülve nem rálépni a duplora, és a babaházat átlépve nem esik hasra a kisautóban, az máris pontszerző helyen végez. De ne feledjük, hogy a pályán jellemzően nem egyedül vagyunk, hanem ott van velünk a “kacagó kiskáosz” is.

Súlyemelés:

A gyerek. A bicikli. A bicikli és a gyerek. A bicikli, a gyerek, és a homokozószett. A gyerek lekéredzkedik, kéri a homokozószettet. A bicikli. A bicikli és a vásárlás. A gyermek barackra cseréli a homokozószettet. A homokozószett, a vásárlás, és a bicikli. A pénztárnál felkéredzkedik. A gyermek, a vásárlás, a bicikli, és a homokozószett…(tényleg elloptunk egy csokit?)

Vízilabda:

Valamint vízitigris. Vízikréta. Vízimajom. Víziminden. Centerposzton a tisztaság, lerántás nincs, bár előfordul, hogy hajmosásnál azért részlegesen víz alá kerül a fej. A négy negyed folyamán folyamatosan 0.5 méteres dobások a játékok részvételével, kivédeni szinte lehetetlen. Végül a sztár köntösbe bugyolálva elhagyja a “medencét”.

Lovaglás:

Igazán ártatlanul indul. A sarj felmászik a szülői hátra/hasra a mozgásfejlődés során. Jajj de aranyos, milyen ügyes! Ugyanez a sarj, pár hónappal később vidáman “vágtat” a játszótér rugós állatán. Aztán egyszer csak, mintha a sors rendelte volna így, a két játék találkozik, és “gyí paci, paripa”, hosszú éveken át, adott esetben több lovassal.

Küzdősportok:

A végére hagytam a csattanót. Az arcon, mellkason, combon csattanót. Direkt vagy véletlenül, de lássuk be, azért szemünk fényei be-bevisznek egy-egy jól irányzott találatot, amivel ha ipponra nem is jók, de pontozással simán továbbjutnának. Kiélezett reflexek, Neo-szerű félrehajlások, és alapos beszélgetések arról, hogy az “au” nem vicces...ezzel védekezünk.

Sikeres, (emlék)érmekben gazdag hétköznapi olimpiát kívánok minden szülőtársamnak szerte a világon! Gyorsabban (felnőnek, mint gondolnánk), magasabbra (pakoljátok a törékeny dolgokat, mert ott még eléri), erősebben (öleljétek, hadd érezze)!