Jó reggelt manósapka! Anya most nincs itt, elment dolgozni. Ketten vagyunk. Apa és Boró. Ennyire azért csak nem szomorú ez. Te most tényleg visszaaludtál? Végülis akár jó taktika is lehetne, hátha más lesz a felállás amikor felébredsz...Na jó, akkor addig vasalok. Máris felébredtél? Épp csak bedugtam a vasalót...

Jó reggelt megint! Anya dolgozik, de nézd csak, megkértem Borsópajtit, hogy segítsen nekem az időjárásjelentésben a mai napra. Tüttürűűű! Előbb felhúzzuk a redőnyt, lássuk mit rejteget. Aztaaaa! Igazán szépen süt a nap, ezt neked is látnod kell! Biztos fogtok majd az udvaron is játszani a bölcsiben! Jössz? Rendben...hopp! Odanézz, kamion, busz, másik busz, autó, másik busz, motoooor… Menjünk át a nappaliba, mit szólsz? Nem, Anya nincs a nappaliban, mert dolgozik, délután megy érted a bölcsibe.

Hoppá, hát ez mi? Anya hagyott egy titkos üzenetet nekünk! De kedves tőle! Honnan tudta vajon, hogy bejövünk a nappaliba?

Megkeresed nekem ebben a könyvben az autót amíg kiöblítem a pelusodat? Köszönöm. Nagyon fontos nekem, hogy meglegyen az az autó ma is. Na kész is van, és nézd csak, mit hoztam a fürdőszobából! A fogmosómajom! Tessék, te is sikálhatod a fogadat, addig én is megmosom az enyémet. Ha akarod, kiállhatunk az ablakba. “Bif buf, kenderbuf…” De ne csak rágd azt a kefét, “sikasikát” is! Segítsek? Jó, de akkor vicsoríts, mint a tigris…

Gyere válasszuk ki, hogy milyen ruhában mész ma! Mit szólsz a cicáshoz? Nem? Nyuszis? Jó akkor legyen a nyuszis. Póló? Az? Biztosan? Szerintem furcsa együttes, de az is igaz, hogy én nem értek a mai totyogósdivathoz, úgyhogy inkább megbízom benned. Legalább nem jégvarázsos (még)... No de várj, hát mielőtt felvesszük, azelőtt kell neked egy pella! Bolygós jó? Ilyen sci-fi témában nyomjuk ma, ha bárki megkérdezi. “Nyulak bolygója”, mondjuk. Egy pillanatra ne táncolj kérlek, amíg feladom!

Akkor azt hiszem minden megvan, indulhatunk! Táskádat felveszed? Nem? Inkább kössük fel a hátadra a kalózt? Jó, kössük, de aztán spuri van, mert még a végén lekéssük a buszt! Viszem a táskát édesem, ti csak menjetek ki a kalózzal az ajtón nyugodtan! Jajjasapkád!

Huhh ezt épp, hogy csak elértük! Csücsülök már, csücsülök! Holnap előbb kelünk fel, jó? Szeretnél mondókázni amíg megy a busz? Melyik legyen, a “sárinéni” vagy az “adunán”? Mindegyik, nyilván. Hohó, a következő megállónál leszállunk! Jelzel?

Merre kell menni a bölcsihez, segítesz nekem? Arra? Okés, menjünk arra. Várj, lessünk be ebbe a kapualjba, hogy itt van-e az autó feneke! Megvan! Vigyelek? Rendben, de akkor vedd fel a hátizsákodat kérlek! A kalózt átveszem.

Megérkeztünk! Köszönöm a segítséget! Nyomd meg a gombot kérlek! Úúgy ni, már nyitják is nekünk a kaput, hallod? Sziasztok! Na vegyük fel a majmót, kérek egy puszit, és már mehetsz is! Legyen szép napod!

***

(Megjegyzés: Bár a fent leírt jelenetek mindegyike megtörtént már, nem szükségszerűen követik egymást, vagy néznek ki minden egyes napon ilyen idillien. Van sikítva menekülés a pelanka elől, fogmosáson birkózás, és vígasztalhatatlan sírás Anya után, pláne, ha még otthon van, amikor a csajszibarack felébred, és úgy kell elindulnia. Mégis, hosszú utat jártunk be az elmúlt hónapokban, és összébb csiszolódtunk a bölcsis reggeleken. A jó pillanatokban épp úgy mint a nehezekben. Ennek örömére készült ez a pillanatfelvétel.)